Balaton Sound első nap

2009.07.12. 12:38


Az első nap a legfárasztóbb. Rengeteg új inger és a felfedezés kényszere hajtott egész nap. A térkép rutinos Balaton Sound látogatóként már nem volt fontos, a helyszínek tekintetében nem történt túl nagy változás. Sláger étel a tortilla, amit a legtöbb árus felvállalt, italnak a fűzöld sör és a benzines tartályba tankolt koktél folyik a legtöbbet, a legeredetibb helyszín pedig a hajó, ami idén kötött ki először a parton, ami azért is praktikus, mert aki a vízbe szeretné vetni magát, hogy iszapon táncolhasson, az ott teheti meg a legegyszerűbben.

 
Kora esti élménynek a Nouvelle Vague érdemel néhány szót, akik az évek során Teraszról Nagyszínpadra költöztek, köszönhetően a mai zeneipari

 

viszonylatokban tekintélyes többszázezres eladott lemez miatt. A koncert hangulatos volt az egy húron rezgő organikus nagyzenekaros felállás miatt, amit a két énekesnő egészségesen ripacs performansza tett teljessé. Bár a programfüzetben, mint francia elektro csapat szerepelnek, de a bossa nova-ás élőhangszeres hangzás távoli volt a szintetikus francia fővonulattól. 

 
Az Underworld viszont nekem túl retró volt. Érdekes megidézni a kilencvenes évek elektronikus zenei hőskorát, és tudom válság van, de a nagyszínpadra, főidőben a legaktuálisabb legfrissebb, trendalakító formációkat várnék a Born Slippy-re éhes had kielégítése helyett. Ami tetszett viszont, hogy a sorba pakolt monitorok végre a közönség felé fordultak, bepillantást engedve a használt programokba és az egész számépítő folyamatba. Karl Hyde flitteres kabátjának csillogtatása pedig a nap poénja. A fotósárokban egy izmos technikus emelt rá egész fellépés alatt egy lámpát, ami végig követte pattogó, táncoló alakját megcsillogtatva a sok száz fémlemezkét.

 
Az Aréna veszélyes hely, ha olyan techno diktátor feszül a színpadán, mint Carl Cox. Az első felvonásnál emiatt csak belestem, mint akinek nincs jegye a sátorba, és egy kordon mellől figyeltem, ahogy együtt ráng a stoboszkópra a sok ezer megvadult napszemüveges. És ami a pult mögött történt az tényleg egy élő legendához méltó volt,

 

 úgy ahogy a helyszín is. A led fal és az egész vizuális effektpart elképesztően látványos ezen a helyszínen a hang pedig gyönyörűen szól. Nem szakad szét a dobhártya, mégis minden részlet tisztán dübörög a fülekbe. Nem értem miért nem lehet minden helyszín ennyire modern. Talán ha egyik fellépő sem vállalna fellépést bizonyos technikai szint alatt, egyszer halláskárosodás helyett végre igazi hangélménnyel távozhatnánk. A szett szigorúan feszes volt és bár nem trükközött sok játszóval az akár siketeket is megtáncoltató Cox, mégis tátott szájjal figyeltem, annyira, hogy még táncolni is elfelejtettem. 

 
Mindig bebizonyosodik fesztiválról fesztiválra, hogy nem mindig a fő helyszíneken van a legizgalmasabb aktuális történés. Akár egy koktélos pult fölött, a repkedő szirupos palackok hátterében is akadnak dj-k, akik maroknyi vödörből, vagy éppen benzines tartályból színes léket szürcsölve táncoloknak játszanak, még akkor is, ha például Cadik rögtönzött Silent Disco-ra kényeszerült az elnémuló hangfalak mellett, pedig érződött, hogy hozza a szokásos magas színvonalát, vagy Palotai-ra pattognak lábaik, aki visszatérő elem az idei Balaton Soundon, ezért kevésbé dühítő, hogy őt meg a 10 m-re varázsló Carl Cox robaja nyomta el. 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://radiobogre.blog.hu/api/trackback/id/tr511241594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása