Kraftwerk utolsó pillanatig függöny mögé rejtett színpada előtt. És a kezdéssel elindult a történelmi séta vissza a gyökerekhez, ami még akkor is izgalmas, ha az eredeti felálláshoz csak Ralf Hütter alakja kötődik. De minthogy első élmény, szinte hihetetlen volt látni, ahogy lehull a lepel és felvillan a négy alak az ikonikus álványokkal, ami mögül ki sem mozdultak a show alatt. A zene mivel időtlen, beleillik a modern minimál világba is, egyáltalán nem olyan erőlködés szagú, ragaszkodás a régi sémákhoz, mint például az Underworld volt. A Kraftwerk nem akart mást mutatni, mint ami, csak odatették azt, amitől Kraftwerk a Kraftwerk a Radioactivity-vel, Autobahn-nal. 35 év telt el a forradalom kirobbanása óta, de még mindig érezhető az ereje, ahogy az ő erejük is, hiába a nagypapakor. Minden pontos volt, és előre kiszámított, mintha ők is gépek lettek volna, ahol hibának nincs hely.

 

A MSTRKRFT volt az, amire igazán készültem, és miután tisztáztam velük, hogy bajuszukkal simán bevállalhatnák a magyar betyár szerepkört is (interjú hamarosan), és hogy mindennél jobban akarnak egy közös fotót a Kraftwerk-kel, bele is csaptak a house mókába. Volt Queen és Justice remix, és néhány toleráns biztonsági őr, akik hosszú percekig tűrték, hogy a vehemens első sor a színpadon vodkázzon és tomboljon az amcsi duóval. Ők a bizonyíték arra, hogy nem csak a német vagy francia vonalas európaiak, de  ők is kiváló elektró-hasítók, nem hiába válik egyre több amerikai blog is itthon ismertté. 2006-ban a The Looks-szal törtek utat európai barátaik, a Digitalism, a Justice és a Boys Noize felé, a Fist of God-dal pedig csak tovább erősítették pozíciójukat a végtelenségig remixelt kislemezeikkel.